A magyar színjátszás egyik legmeghatározóbb alakja, a Nemzet Művésze, Reviczky Gábor az elmúlt években olyan megpróbáltatásokon ment keresztül, amelyek egy átlagos embert már régen megtörtek volna. A 76 éves Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész azonban a sorscsapások sorozata ellenére sem veszítette el hírhedt életigenlését és rendíthetetlen optimizmusát. Legutóbb egy szívműtét hírétől volt hangos a sajtó, ám a színész most megtörte a csendet, és részletesen vallott arról, hogyan küzd meg a testét érintő újabb kihívásokkal.
A színművész elárulta, hogy bár a szíve a legutóbbi időkben komolyabb figyelmet követelt, a probléma szerencsére orvosolható volt. Egy úgynevezett TAVI-műtéten esett át, amely egy modern, forradalmi eljárás: lehetővé teszi az aortabillentyű cseréjét nyitott szívműtét nélkül. A beavatkozás során egy speciális pacemakert is kapott, amely immár hűségesen rendszabályozza a szívritmusát. Reviczky sajátos humorával csak „jópofának” nevezi az apró eszközt, amely bár rengeteg biztonsági előírást von maga után, mégis lehetővé teszi számára, hogy folytathassa az életét.
Az életmódjára vonatkozó szabályok azonban szigorúak: például még a mobiltelefonját sem tarthatja a bal felső ingzsebében, mert az bezavarhatja a szerkezet működését. A színész őszintén beszámolt arról is, hogy a műtétnek vannak utóhatásai, olykor némi szédülés kíséri a napjait, ám a felépülése jó úton halad. Ebben hatalmas támasza a felesége, aki minden lépésére vigyáz, és segít betartani az orvosi utasításokat.
Reviczky Gábor számára azonban a legnagyobb gyógyszer nem a kórházi ágyon, hanem a világot jelentő deszkákon vár rá. Az operáció után rehabilitációra szinte nem is volt szüksége, hiszen a munka azonnal hívta. Ez a hozzáállás nem új tőle: korábbi kemoterápiás kezelései alatt is rendszeresen színpadra állt, még akkor is, amikor a szervezete a legmélyebb ponton volt. Mint felidézte, a hatodik kemoterápiás kezelés után érezte magát a legrosszabbul, mégis elment az esti előadásra, mert a Képzelt beteg szerepe erőt adott neki.
A művész határozott véleménye, hogy a színpad, a kollégák és a közönség szeretete egyfajta misztikus gyógyító erővel bír. Sosem hagyta, hogy a betegség eluralkodjon a gondolatain, és elutasította azt a szerepet, hogy „halálos beteg” legyen. Elmondása szerint korábban három különböző típusú rákkal küzdött meg, és a győzelmét annak köszönheti, hogy egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni a diagnózis végzetes erejéről. Meggyőződése, hogy aki előre elkönyveli a vereséget, az el is veszíti a harcot. Ma már gyógyultnak tekinti magát, és bár a pacemakerrel meg kell tanulnia együtt élni, Reviczky Gábor semmi mást nem akar, csak játszani, amíg csak bírja.
