Egy elegáns budai, polgári kúriában találkozunk, ahol Galambos Lajos a mindennapjait a három gyermekével tölti. A zenész őszintén bevallja, hogy bár már felnőttek, képtelen teljesen elengedni őket, és minden pillanatban próbál jelen lenni az életükben. A beszélgetés során szóba kerültek a gyerekek, a csendes magány, az újrakezdés izgalma, de még az elmúlt szerelmek emlékei is – mindaz, ami évtizedek alatt formálta őt, mint embert és művészt.
Hosszú évek után Galambos Lajos ismét a reflektorfénybe lép, és elmondása szerint volt idő, amikor ez csak távoli álomnak tűnt. Azokban az időkben, amikor a színpad távol maradt tőle, gyermekei adták számára az erőt és a lelket, hogy tovább haladjon, és ne adja fel az álmait. A trombitaművész most újra visszatér a közönség elé, de a múlt tapasztalatai és a családi kötelék továbbra is meghatározó részei az életének.
Egy különleges, hangulatos budai, polgári kúriában találkoztunk Galambos Lajossal, ahol sok időt tölt a három gyermekével. „Jó volt ide bejönni, megérkezni” – mondja, miközben körbenéz a tágas, fényekkel teli terekben.
„Minden apukának van az életében egy olyan korszaka, amikor szeretné elhinni, hogy milyen jó lesz majd, ha a felnőtt gyerekei ott maradnak vele. Mindegy, hol, de ott lesznek vele. Ez a kúria háromszintes, valójában egy ötlakásos apartman. Mindegyik gyereknek kialakítottunk egy-egy saját apartmant: Boginak, Lalinak és Istvánnak is alul van a saját területe. Én valójában Boldogasszonypusztán élek, és bár sokat vagyunk itt, leginkább azért, mert a középső szintet irodaként használom. Lala mesterközgazdász, Bécsben él, Bogi a Várnegyedben, Istvánka pedig még velem van a vidéki birtokon” – meséli.
Ám az idő múlásával a gyerekek felnőttek, és sok minden megváltozott. „Az élet felülírta mindezt, mindannak ellenére, hogy amikor megvásároltuk a kúriát, óriási szerelemmel kezdtük el átépíteni… És ahogy én sem akartam a szüleimmel maradni, mert vágytam az önálló életre, a gyermekeim is meghozták ugyanezt a döntést. Idővel be kellett látnom, hogy mindez csupán az én vágyam lett volna, és nem akartam a gyerekeket egy erőltetett együttélésbe kényszeríteni. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy soha nem éreztem magam budai gyereknek. Ide születni kell.”
A változás mellett a lekerekítés és a tudatosság is megjelenik az életében: „A kevesebb is elég elvét kezdtem el követni. Nehéz volt szembesülni a gyerekek döntésével? Természetesen. Elfogadtam, mert a madarakat nem lehet a fészekben tartani, amikor már tudnak repülni. Most eldöntöttem, hogy eladom a kúriát. Egy ideje azon dolgozom, hogy megszabaduljak azoktól a tárgyaktól, amiket a sikereim kezdetén gyűjtögettem. Bevallom, beteges gyűjtögető lettem: órákból, autókból is sokkal több van, mint amennyi ésszerű lenne. Nehéz volt elengedni ezeket.”
A család fejlődése és a gyerekek sikerei azonban mindig vigaszt nyújtottak számára. „A gyerekek anyukája elment, és bár lélekben velünk van, már semmi sem ugyanaz… Jól sikerült a kis családunk. A gyerekeim sikeresek: a lányom, Bogi dizájner, nagy cégeknek dolgozik, és szerepel a bemutatóikon. Nemrégiben a Fashion Weeken mutatta be a legújabb kollekcióját, és az Arénában, a BSW-koncerten is közel negyvenen léptek fel az általa tervezett ruhákban.”
És Lajos már önmagára is kezd gondolni. „Mostanában sokat elmélkedem azon, hogy más életre vágyom, mint amilyet eddig éltem. Ebben a magány is helyet kapott. Megtanultam egyedül lenni, és elfogadni magam úgy, ahogy vagyok. Más lettem: csendesebb, megfontoltabb, ugyanakkor a régi harsányság, ami a bulikban volt, újra visszakúszik. Nagyon jól érzem magam olyankor is, de… most már tudom, hogy minden változásnak, minden egyedüllétnek és minden elengedésnek megvan a maga helye az életben.”
Galambos Lajos: „Jó néha magamban lenni!”
Mégis más így az élet íze?
„Tudod, szerintem a legnagyobb hegyeket már megmásztam, amit ember megmászhat. Ezek a mostani kihívások talán már nem tűnnek olyan hatalmasnak, de ez nem jelenti azt, hogy megállok az úton. Egyik pillanatban úgy érzem, nem az a cél, hogy a színpadon éljem le az életem, a következőben viszont már az jár a fejemben, hogy az utolsó lélegzetvételig ott szeretnék lenni. Két életem van: egy színpadi és egy, amikor magam vagyok, és ilyenkor, őszintén mondom, nagyon jó néha magamban lenni” – vallja a trombitaművész, aki megtanulta értékelni a csendes pillanatokat is.
Hogyan éled meg most a sikert?
„Egészen másként, mint régen, mert mást jelent számomra. Amikor az ember benne él, sokszor észre sem veszi, mert minden természetesnek tűnik. Az első műsoromat készítve például nem is tudtam, hogy mekkora pillanat ez, ami soha nem ismétlődik. Amikor megszületett a kislányom, Bogi, épp a Dáridó szilveszteri adását vettük fel. December hatodika volt, amikor megkaptam a hírt, hogy apa lettem. A csíptetős mikrofonnal a stúdióból rohantam az Uzsoki Kórház szülészeti osztályára, hogy ott legyek a gyermekem születésénél. Később a színpad miatt rengeteg családi eseményről kellett lemondanom, állandóan utaztam, felléptem. A siker rengeteg keserédes pillanatot rejt magában: boldogságot, büszkeséget, de olykor fájdalmat is, amikor valamiről le kell mondani. Mindez ellenére egyetlen pillanatot sem bántam meg” – mondja őszintén.
A mostani élettapasztalatoddal másképp döntenél?
„Úgy gondolom, hogy az életemmel és a karrieremmel kapcsolatos döntéseim mindig bátor és tudatos választások voltak. Volt, hogy a közönség állt az első helyen, és a mai napig mindent megteszek azért, hogy ez így legyen. Természetesen nem akarok mindenkinek megfelelni, és nem akarok mindenkinek zenélni. Tiszteletben tartom, hogy van, aki más stílusú zenét szeret. A döntéseim mögött mindig az áll, hogy hű maradjak önmagamhoz, és olyan életet éljek, ami igazán a sajátom.”
Galambos Lajos: „Nem vagyok egy mai gyerek”
Mennyire vagy népszerű a hölgyeknél?
„Meglepően. Tudom jól, hogy nem vagyok egy mai gyerek, és szerintem az életben a szerelemnek is vannak különböző korszakai. Már nem ugrálok egyik kapcsolatból a másikba, és komoly, értelmes embernek tartom magam.”
Szeretnél új kapcsolatot az életedben?
„Igen, szeretnék ismerkedni, és sokkal többre vágyom ezen a téren, mint amit az utóbbi időben kaptam. Fontos számomra, hogy az új kapcsolat komoly és értékes legyen, nem csak pillanatnyi izgalom.”
Van most valaki, aki megdobogtatja a szíved?
„Nincs. Őszintén tudom mondani, hogy egyedül vagyok. De ez nem jelenti azt, hogy bezárkóztam: nyitott vagyok a szerelemre, figyelek, és remélem, hogy egyszer találkozom valakivel, vagy ő talál rám. Nem akarok mindent elkapkodni, csak valami igazán komoly dolgot keresek. Néha nehéz, mert amikor az ember nagyon akarja, a szerelem nem mindig jön el rögtön. De bízom benne, hogy egyszer megtörténik.”
Fontos, hogy az új partner a gyerekeknek is megfeleljen?
„Természetesen. Ez elengedhetetlen. Bármi is történjen, a gyermekeim mindig kitartottak mellettem, és sok mindenen keresztül mentünk együtt. Ezért, ha valaki az életembe lépne, számomra alapfeltétel, hogy harmonikusan illeszkedjen a családunkhoz. A kisfiam például a velem történtek miatt lett ügyvéd – a gyerekek élete és biztonsága mindig elsődleges.”
Vannak még álmaid?
„Az álmaimnál sokkal többet már elértem. Ha az álmokról beszélünk, ugyanazt mondanám, mint az interjú elején: hiszem, hogy a kevesebb több. Szeretném ezt az elvet követni az életem minden területén, hogy átlátható, tiszta és értékes legyen, és hogy a gyermekeimnek is ilyen emlékeket hagyjak hátra, ne a zűrzavart.”
És a barátok?
„A barátaim számát meg tudnám számolni az ujjaimon. Körmendi Péter tizenhárom éves korom óta jó barátom. Öcsém egyben a legjobb barátom is, és az élet még Lengyel Attilával is összehozott, akit nagyon megkedveltem. Maradt még néhány igaz ember mellettem, de sokan lemorzsolódtak. Volt, aki mostanában felhívott, és csak nevettem: ‘Elrontottad a telefonszámot? Tizenkét éve nem kerestél!’”
Hiszel még a régi barátokban?
„Nem igazán. Sokan nem is voltak igazi barátok, csak érdekbarátok. Most újra divat engem hívni, de a régi haveri kapcsolatok megszűntek. Az élet megtanította, hogy ki az, aki tényleg melletted áll.”
