A magyar sportvilág gyászba borult, egy korszakos tehetség távozott közülünk, akinek neve összeforrt a kitartással és a kimagasló akaraterővel. Száraz László, a világhírű súlyemelő, aki számtalanszor dicsőséget szerzett hazánknak, hetvenkét éves korában örökre letette a súlyokat. A fájdalmas hírt a sportági szövetség osztotta meg a nyilvánossággal, mély megrendülést okozva mindazokban, akik figyelemmel kísérték a pályafutását, vagy dolgoztak vele együtt a súlyemelés nemes, ám sokszor embert próbáló világában.
A nagykállói születésű sportoló életútja az elszántság mintapéldája volt. Karrierje csúcsát a tiszaújvárosi színekben érte el, ahol könnyűsúlyúként bizonyította, hogy a technika és az erő párosításával a lehetetlen is elérhetővé válik. Nemzetközi szinten az 1978-as, egyesült államokbeli Gettysburgben rendezett világbajnokság hozta el számára a legnagyobb dicsőséget: a szakítás versenyszámban szerzett ezüstérme világszerte elismerést vívott ki a szakma és a szurkolók körében. Ezt a sikert további ragyogó eredmények követték, hiszen a Havirovban megrendezett Európa-bajnokságon mind szakításban, mind összetettben a dobogó második fokára állhatott fel. A sorozat 1979-ben Várnában folytatódott, ahol lökésben hódította el az Európa-bajnoki ezüstérmet, végleg beírva nevét a sportág krónikájába.
Sokan emlékeznek rá úgy, mint egy csendes, elhivatott emberre, aki a versenysport befejezése után sem fordított hátat a közösségének. Az 1988-as szöuli olimpián a magyar válogatott masszőreként segítette a versenyzők felkészülését, tudását és tapasztalatát átadva a következő generációnak. Tiszaújvárosban végzett munkája, amely során hosszú éveken át vezette a súlyemelő szakosztályt, maradandó nyomokat hagyott a helyi sportéletben. A város közössége és a sportvezetők nem véletlenül ismerték el munkásságát: a Pro Urbe Életműdíj az ő számára nem csupán egy kitüntetés volt, hanem a közösség iránti szeretet és a sport iránti hűség elismerése. Száraz László távozásával egy nagy harcos ment el, akinek emléke azonban tovább él a súlyemelők termében és azok szívében, akik ismerhették őt.
