A magyar színházi élet egyik legnagyobb és legviharosabb botránya kapott teljesen új gellert, miután Eszenyi Enikő hirtelen megtörte a csendet, és egy döbbenetes erejű nyílt levélben kért nyilvánosan bocsánatot a múltbeli tetteiért. A színházi világot valóságos sokkhullámként érte a hír, hiszen a Vígszínház egykori teljhatalmú igazgatónője hosszú éveken át makacsul és fagyos távolságtartással kezelte az ellene felhozott súlyos vádakat. A feszültség azután csúcsosodott ki végérvényesen, hogy a debreceni Csokonai Nemzeti Színház vezetése drasztikus lépésre szánta el magát: hivatalosan is felfüggesztették a következő évadra tervezett, Primadonnák című színdarab előkészületeit, amelyet pont Eszenyi Enikő rendezett volna a tervek szerint.
A debreceni teátrum döntése mögött a társulat és a közvélemény hatalmas ellenállása, valamint a meg nem szűnő szakmai felháborodás állt, ami végül sarokba szorította a művésznőt. Eszenyi Enikő a saját közösségi oldalán közzétett, drámai hangvételű közleményében most először ismerte el nyíltan, hogy az elmúlt években nem volt olyan napja vagy álmatlan éjszakája, amikor ne a Vígszínházban töltött igazgatói korszaka, és az ott történt események jártak volna a fejében. A színésznő-rendező szokatlanul önkritikus sorai szerint ma már tisztán látja, hogy a mindent elsöprő, szenvedélyes színházi munka hevében – bár elmondása szerint sohasem szándékosan – számtalanszor fordult embertelenül, empátia és kellő figyelem nélkül a kollégái, beosztottjai felé, amivel mély és nehezen gyógyuló lelki sebeket ejtett rajtuk.
A hangvételében szinte teljesen összeomlott rendezőnő nyilatkozata azért is bír elképesztő súllyal, mert kerek perec kijelentette, hogy a történtekért és a múltbeli hibákért teljes mértékben vállalja a felelősséget. Korábban úgy gondolta, hogy a színház szent ügye, a produkció sikere mindennél és minden emberi sorsnál fontosabb, de a mostani nyilvános bűnbánatában mereven kijelentette: ebben egyértelműen nem volt igaza. Hozzátette, pontosan tudja, hogy vannak olyan súlyos múltbeli sebek, amelyeket egyetlen hivatalos nyilatkozattal vagy utólagos bocsánatkéréssel nem lehet varázsütésre begyógyítani, mégis elérkezettnek látta az időt, hogy minden egyes embertől nyilvánosan megkövesse magát a viselkedése miatt, és arra kérte az egykori áldozatait, hogy fogadják el az őszinte, kendőzetlen bocsánatkérését.
A botrány gyökerei egészen 2020-ig nyúlnak vissza, amikor Eszenyi Enikő tizenegy év után, valóságos népharag és belső lázadás közepette kényszerült távozni a Vígszínház éléről, miután a társulat tagjai, rendezők és asszisztensek sorra álltak ki a nyilvánosság elé az általa gyakorolt verbális agresszió és a mérgező munkahelyi légkör miatt. Bár azóta több vidéki és külföldi színházban is kapott feladatokat, sőt, a József Attila Színházban a Ghost című musical rendezésére is felkérték a következő évadra, a debreceni színház bojkottja rávilágított arra, hogy a szakmában és a közéletben még mindig nincs megnyugvás az ügyben. Eszenyi Enikő mostani, váratlan kapitulációja és a teljes szembesülés a bántalmazó múltjával örökre megváltoztathatja a magyar színházi élet dinamikáját, miközben a szakma döbbenten figyeli, hogy ez a drámai megbánás elegendő lesz-e a teljes feloldozáshoz.
