Egy olyan korban, amikor a hírességek többsége szinte percről percre jelen van a közösségi médiában, Stohl András teljesen szembemegy az árral. A népszerű színész és műsorvezető gyakorlatilag láthatatlan az online térben: sem aktív Facebook-, sem Instagram-profil nem köti őt a folyamatos digitális jelenléthez.
A háttérben egy tudatos döntés áll, amely egyre inkább ritkaságszámba megy a hazai sztárvilágban. Stohl nem akarja az életét állandó posztokban, történetekben vagy kommentekben látni visszaköszönni. A reflektorfény számára a színpadon és a televízióban kezdődik, és ott is ér véget – a magánéletét szigorúan a nyilvánosságon kívül tartja.
A cikk szerint a színész nem az a típus, aki a telefonját állandóan böngészve élne, és nem is törekszik arra, hogy saját maga építsen online „márkát”. Ha mégis találkozni lehet a nevével a közösségi platformokon, azok mögött többnyire hivatalos, szakmai jellegű felületek állnak, amelyeket nem ő kezel.
Stohl András számára a valódi élet sokkal fontosabb, mint a digitális visszajelzések világa. Szabadidejét legszívesebben a természetben tölti, erdőkben jár, és vadászként kapcsol ki a sűrű munkarend után. Emellett a családja jelenti számára azt a stabil pontot, amely teljesen kitölti a képernyőkön kívüli világát.
A jelenség nem egyedülálló a magyar sztárvilágban, mégis ritka. A cikk említ más ismert művészeket is, akik hasonló utat választottak. Kovács Patrícia például teljesen letörölte magát a közösségi platformokról, miután úgy érezte, a folyamatos online jelenlét túl nagy terhet jelentett a lelki egyensúlyára.
Ugyancsak példaként hozzák fel Rudolf Pétert is, aki szintén tudatosan kerüli a közösségi médiát, és inkább az „analóg élet” mellett teszi le a voksát. Számára a színház és a film jelenti az önkifejezés valódi terét, nem pedig az online világ.
A háttérben kirajzolódik egy közös gondolat: a folyamatos láthatóság nem mindenki számára vonzó, sőt, egyesek számára kifejezetten fárasztó és idegen. Stohl András döntése így nemcsak személyes, hanem egyfajta üzenet is a mai digitális korszak túlterheltségéről – arról, hogy a csend és a privát tér még mindig érték.
