Vannak olyan pillanatok a magyar sporttörténelemben, amelyek örökre beleégnek a retinánkba, és Ekler Luca legutóbbi szereplése pontosan ilyen volt. A fiatal és végtelenül tehetséges magyar atléta nem csupán egy aranyérmet nyert, hanem egy olyan elementáris erejű teljesítményt tett le az asztalra, amely előtt az egész világ fejet hajtott. A távolugrás döntője során Luca olyan koncentrációval és fizikai fölénnyel versenyzett, mintha nem is ezen a bolygón lenne; minden egyes ugrása egy-egy üzenet volt a világnak, hogy a magyar akarat és tehetség nem ismer határokat. A feszültség szinte tapintható volt a stadionban, amikor elindult a nekifutó sávban, majd a levegőben szinte megállt az idő, mielőtt a homokba csapódott volna.
A győzelem értéke felbecsülhetetlen, hiszen Luca nem „csak” nyert, hanem világcsúcsot döntve utasította maga mögé a komplett mezőnyt. Ez az eredmény nem a véletlen műve, hanem évek megfeszített munkájának, hajnali edzéseinek és mérhetetlen önfeláldozásának a gyümölcse. Ahogy a pontszámok megjelentek az eredményjelzőn, a magyar küldöttség és az otthoni tévéképernyők előtt ülő tízezrek egyszerre törtek ki ujjongásban. Luca arcán a döbbenet és a végtelen boldogság keveredett: az a kislányos mosoly, ami a hatalmas ugrás után megjelent, azonnal elrabolta a nézők szívét. Olyan érzelmi hullámvasút volt ez, ahol a drukkerek együtt sírtak és nevettek a bajnoknővel, aki abban a pillanatban a nemzet hősévé vált.

A vörös szőnyeges fogadtatások és a gálák világa után most a sportpálya kemény valósága mutatta meg, miért is ő az egyik legértékesebb példakép a mai fiatalok számára. A szakértők szerint Ekler Luca mozgása és technikája tankönyvbe illő, de ami igazán kiemeli őt a többiek közül, az a mentális ereje. Amikor a legnagyobb volt a tét, és minden szem rá szegeződött, ő akkor tudta kihozni magából a maximumot, sőt még azon is túlmutatott. A világcsúcsot jelentő ugrása utáni pillanatok, amikor a magyar zászlót a vállára borították, bejárták a világsajtót, és mindenhol a magyar lány hihetetlen akaraterejét méltatják.
Ez a siker azonban több, mint egy fényes érem a vitrinben. Ez a győzelem reményt és hitet ad mindenkinek, aki valaha is kételkedett abban, hogy a legmélyebb pontról is fel lehet érni a csúcsra. Luca a dobogó legfelső fokán állva, a Himnuszt hallgatva mutatta meg, mit jelent igazán magyarnak lenni a nemzetközi sportelitben. A könnyeivel küszködő bajnok látványa mindenki szívébe melegséget öntött, és garantált, hogy erről a sporttörténelmi tettről még évtizedek múlva is úgy beszélünk majd, mint a pillanatról, amikor Ekler Luca meghódította a világot és beírta magát a halhatatlanok közé.