Boráros Gábor neve hallatán a legtöbb embernek a kőkemény ütések, a könyörtelen küzdelem és az MMA világának véres valósága jut eszébe. A szlovákiai magyar harcos azonban most megmutatta azt az oldalát, amelyet csak a legszűkebb környezete ismerhet: a szerető, olykor talán túlságosan is engedékeny édesapát. Amióta megszületett kislánya, Zora, a sportoló élete gyökeresen megváltozott, és az az ember, aki a szorítóban nem ismer kegyelmet, otthon egyetlen mosolytól teljesen elolvad. Gábor őszintén vallott arról, hogyan formálta át a személyiségét az apaság, és miért érzi úgy, hogy a lánya az egyetlen, aki képes őt „megszelídíteni”.
A harcos elárulta, hogy bár a sportban a fegyelem és a szigor a legfontosabb vezérelve, a nevelés terén már sokkal nehezebben mond nemet. A kis Zora ugyanis pontosan tudja, hogyan csavarja az ujja köré az édesapját, Boráros pedig bevallotta, hogy olykor túlságosan is engedékeny vele szemben. Az érzelmi kötelék, amely kettejük között kialakult, minden korábbi elképzelését felülmúlta. Gábor számára a hazatérés már nem csak a pihenésről szól, hanem azokról a pótolhatatlan pillanatokról, amikor a kislánya a nyakába ugrik, és minden addigi feszültség elszáll belőle. Ez az új szerepkör olyan mélységeket hozott felszínre a lelkében, amelyekről korábban talán ő maga sem tudott.
A rajongók számára is meglepő lehet ez a kontraszt, hiszen a közösségi médiában látható videók és képek egy egészen más Boráros Gábort festenek le, mint amit a televíziós szereplései vagy a meccsei alapján megszokhattunk. A harcos nem titkolja, hogy a kislánya nevelése során sokszor az érzelmei vezérlik, és bár próbál következetes maradni, Zora tekintete előtt minden szigorúsága elpárolog. Ez a fajta sebezhetőség és őszinteség még közelebb hozta őt a követőihez, hiszen megmutatta, hogy a tetoválások és az izmok mögött egy érző szívű apa rejlik, aki számára a család az első és legfontosabb bástya az életben.
Boráros azt is kifejtette, hogy az apaság egyfajta belső békét is hozott számára, ami a karrierjére is hatással van. Már nem csak önmagáért vagy a dicsőségért küzd, hanem azért is, hogy a kislányának példát mutasson és biztos jövőt teremtsen. Bár a ketrecharc világa továbbra is az élete része, a prioritások végérvényesen eltolódtak. A kemény öklű sportoló ma már sokkal többre értékeli a csendes, otthoni játékot, mint a legnagyobb győzelmi mámort, és büszkén vállalja: ha a lányáról van szó, ő bizony a világ legengedékenyebb apukája, aki bármit megtenne gyermeke boldogságáért.
