A magyar közélet egyik legmegosztóbb és legharsányabb alakja, Puzsér Róbert ismét nem válogatta meg a szavait, amikor a hazai szórakoztatóipar egyik legmeghatározóbb figurájáról, Majkáról fejtette ki a véleményét. A kritikus, aki híres arról, hogy kíméletlen logikával és néha nyers stílussal ostorozza a szerint igénytelennek tartott jelenségeket, most egy olyan kulturális averzióról beszélt, amely mélyen gyökerezik a két híresség közötti világnézeti szakadékban. Puzsér szerint ugyanis az, amit Majka képvisel, nem csupán egyszerű szórakoztatás, hanem egy olyan társadalmi kórkép, amely a magyar kultúra szisztematikus leépítéséhez vezet.
A kritikus kifejtette, hogy Majka karrierje és népszerűsége egy olyan korszak terméke, ahol az értékrendek teljesen felborultak. Úgy látja, hogy a rapper-műsorvezető személyisége a „prolitudat” és a gátlástalan érvényesülés szimbóluma lett, ami szöges ellentétben áll azzal az intellektuális és morális igénnyel, amelyet ő maga képvisel. Puzsér nem titkolta, hogy fizikai és szellemi viszolygást érez azzal a harsány és olykor felszínes világgal szemben, amit Majka a képernyőkön és a színpadokon épített fel az elmúlt évtizedek alatt. Ez a feszültség nem újkeletű, hiszen a két férfi már többször is összecsapott a nyilvánosság előtt, de Puzsér mostani elemzése minden eddiginél mélyebbre ásott az ellentétek gyökerében.
A kritikus érvelése szerint Majka sikere valójában a magyar társadalom tragédiája, mert azt üzeni a fiataloknak, hogy a tudás és a műveltség helyett a hangos fellépés és a gátlástalanság a felemelkedés záloga. Puzsér Robert szerint ez a fajta kulturális igénytelenség mérgezi a közbeszédet és lerombolja azokat a bástyákat, amelyekre egy egészséges nemzetnek szüksége lenne. A sértődöttség vagy a személyes ellenszenv helyett Puzsér egy strukturális problémáról beszél: a szórakoztatóipar elsilányulásáról, amelynek Majka csupán a legismertebb és legsikeresebb arca.
Az elemzés során Puzsér kitért arra is, hogy ez a fajta averzió nála nem csupán vélemény, hanem egyfajta erkölcsi kötelesség. Úgy érzi, ha nem emelné fel a szavát ez ellen a jelenség ellen, akkor csendes cinkosává válna a folyamatnak. A kritikus szerint Majka lénye és munkássága egyfajta „kulturális méreg”, amely lassan, de biztosan fejti ki hatását, elnyomva minden olyan megnyilvánulást, ami valódi mélységet vagy kritikai gondolkodást igényelne. A vita tehát messze túlmutat két ember személyes ellentétén; ez egy harc a magyar kultúra lelkéért, ahol Puzsér a hagyományos értékek védelmezőjeként, Majka pedig a modern, populáris és sokak szerint üres világ hírnökeként feszül egymásnak. A közönség pedig, mint mindig, most is két táborra szakad, figyelve ezt a végeláthatatlan és kíméletlen szellemi párbajt.
