Mély gyászba borult a magyar művészvilág és a média szakma, ugyanis a mai napon érkezett a szívbemarkoló hír: életének hetvenkilencedik évében elhunyt Simonyi János, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió egykori legendás rendezője. A felfoghatatlan veszteséget a család tudatta a nyilvánossággal, miután az idős mester március utolsó napjaiban örökre lehunyta a szemét. Simonyi János nem csupán egy szakember volt a sok közül, hanem egy olyan korszakalkotó látnok, akinek a neve összeforrt a hazai televíziózás aranykorával és a rádiós színjátszás legszebb fejezeteivel.
A rendező neve generációk számára jelentett garanciát a minőségre és az igényes szórakoztatásra. Diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola adásrendező szakán szerezte meg 1972-ben, abban az évfolyamban, amely számos kiválóságot adott a hazai kultúrának. Pályafutását a Magyar Rádióban kezdte, ahol szinte azonnal bebizonyította, hogy különleges érzéke van a hangok világához. Számtalan rádiójáték és zenei műsor fűződik a nevéhez, amelyekben a legkiválóbb magyar színművészekkel dolgozott együtt, megteremtve azt a sajátos atmoszférát, amely akkoriban milliókat ültetett a készülékek elé.
Később a Magyar Televízió falai között folytatta sikersorozatát, ahol olyan kultikus produkciókat irányított, mint a korszak egyik legnépszerűbb és legfontosabb ismeretterjesztő műsora, a Jogi esetek. Ebben a munkájában is megmutatkozott precizitása, empátiája és az a képessége, hogy a bonyolult társadalmi kérdéseket is érthető, emberközeli formában tárja a nézők elé. Munkásságával nemcsak a szakma elismerését vívta ki, hanem a közönség szeretetét is, hiszen stílusa és szakmai alázata példaértékű volt minden kollégája számára.
A hír hallatán a szakma képviselői és egykori munkatársai is megrendülten emlékeznek rá. Sokan úgy fogalmaznak, hogy egy igazi úriembert és egy végtelenül türelmes alkotót veszítettek el, aki a legnehezebb élő adások során is megőrizte nyugalmát és tisztánlátását. Simonyi János távozása egy hatalmas űrt hagy maga után, hiszen vele a televíziózás egy olyan tudása és etikája távozott, amely ma már ritkaságszámba megy.
A gyászoló család közleménye szerint a búcsúztatásra a legnagyobb tisztelet mellett, szűk családi körben kerül majd sor, tiszteletben tartva a rendező életében is képviselt szerénységét. Az emlékét azonban nemcsak a felvételek és az archívumok őrzik, hanem az a szellemi örökség is, amelyet tanítványaira és követőire hagyott. A magyar kultúra egy újabb tartóoszlopa dőlt le, és a csend, ami most a stúdiókban honol, a leghangosabb tisztelgés egy páratlan életmű előtt. Nyugodjék békében a mester, akinek hangjai és képei örökké velünk maradnak a magyar médiatörténelem legszebb pillanataiban.
