Nemrég Presser Gábor a Facebook-oldalán örömmel számolt be róla, hogy a Vígszínházban megtartották A padlás című musical 1066. és 1067. előadását. A Presser Gábor zenéjével, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter szövegével készült legendás darab évtizedek óta töretlen sikernek örvend. A számos gratuláció és kedves komment között azonban egy nő megrázó vallomása keltette fel a legnagyobb figyelmet: a darab kedvéért az életét kockáztatta.
A legendás A padlás című musical ősbemutatójára 1988. január 27-én (egyes források szerint január 29-én a hivatalos premiernap) került sor a budapesti Vígszínházban, ahol Marton László rendező vezetésével debütált a darab, és azóta is töretlen sikerrel játsszák a nagyszínpadon. A produkció Presser Gábor Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, előadóművész, zongorista és énekes zenéjével, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter szövegével született meg – egy igazi „félig mese, félig musical”, amely generációkat ragadott magával.
Presser Gábor, aki az LGT együttesből már ismert zenei zseni, nem csupán a dallamokat alkotta meg, hanem a darab zenei világát egyedül is feljátszotta a korabeli korlátozott költségvetés miatt. A mű keletkezése 1986 nyarára nyúlik vissza, amikor Presser és Sztevanovity Dusán Zsennyén dolgozott a történeten, majd Horváth Péter csatlakozásával nyerte el végleges formáját.
Az ősbemutató óta eltelt évtizedekben a darab a magyar színháztörténet egyik legsikeresebb alkotásává vált: több mint egymillió néző látta csak a Vígszínházban, közel száz színész játszotta a szerepeket (köztük olyan legendák, mint Kaszás Attila vagy Igó Éva, aki az eredeti Süni szerepéből később Mamókává „nőtt fel”), és az előadások száma már rég meghaladta az 1100-at. A mai napig Presser Gábor aktívan részt vesz a produkcióban: gyakran maga kíséri zongorán a zenekari részeket, rendszeresen megnézi az előadásokat (akár a páholyból, akár oldalról), és a Vígszínház zenei vezetőjeként felügyeli a hangzást. A darab varázsa nem kopott: a szilvás gombócot főző Mamóka, a szerelmes Süni és Rádiós, a szellemek és a titokzatos padlás világa továbbra is 9-től 99 éves korig rabul ejti a közönséget, politikamentes, családi meseként.
Ez a musical mára már nem csupán egy előadás, hanem igazi magyar kulturális örökség része lett – Presser Gábor szavaival élve „az ország része”.
A legendás A padlás című musical az 1988-as Vígszínházbeli ősbemutató óta töretlen sikerrel fut, és mára a magyar színháztörténet egyik legikonikusabb, legkedveltebb darabjává vált. Presser Gábor zenéje, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter szövege által alkotott történet – egy izgalmas betörés, két szerelmes fiatal (Süni és Rádiós) valamint négy, a túlvilágot kereső, kissé bogaras szellem (Mamóka, Gedeon, Ladányi és a többiek) kalandjai – generációkat ragadott magával. A padlás világa, ahol a szellemek a Fényév távolságban énekelnek, a szilvás gombóc főzése mindennapi varázslat, és a szerelem áttöri a falakat, politikamentes, családi meseként működik 9-től 99 éves korig.
A darabot nemcsak a Vígszínházban játsszák évtizedek óta, hanem számos más színház is színre vitte országszerte – Nyíregyházától Szombathelyig, vidéki teátrumoktól nyári szabadtéri előadásokig –, így a történet valóban országossá, sőt kulturális örökséggé vált. Több mint egymillió néző látta már csak a Vígszínházban, az előadások száma rég átlépte az 1100-at, és a szerepeket közel száz színész formálta meg az évek során, legendás alakításokkal (pl. Kaszás Attila mint Gedeon, Igó Éva mint Süni, majd később Mamóka).
Nemrég Presser Gábor a saját Facebook-oldalán osztotta meg a hírt, amely azonnal hatalmas visszhangot keltett: „Kedves színházszeretők! A Vígszínházban ma tartottuk ‘A padlás’ 1066. és 1067. előadását. Kiváló kollégám, Gellért-Robinik Péter vezényelt 64. alkalommal. Köszönöm szépen!”
A bejegyzés alatt özönlöttek a gratulációk, kedves emlékek, rajongói üzenetek – de közülük kiemelkedett egy nő megható, egyben megrázó vallomása, amely sokak szívét megérintette. A kommentelő asszony – aki kb. 20 évvel ezelőtt Nyíregyházán nézte meg a darabot – elmesélte, hogy akkoriban nagyon súlyos állapotban volt: utólag kiderült, kétoldali tüdőembóliával ült végig az előadást. Az orvosok szerint akár bele is halhatott volna abba, hogy ilyen súlyos betegen kimozdult és végigülte a musicalt, mégis megtette – mert A padlás számára az egyik legzseniálisabb alkotás volt, amit nem akart kihagyni.
„Nyíregyháza, kb. 20 évvel ezelőtt. Emlékszem, nagyon betegnek éreztem magam, mint kiderült utólag, két oldali tüdőembóliával ültem végig a számomra egyik legzseniálisabbnak tartott musicalt… Utána ezekből a zenékből táplálkoztam a felépülés során” – írta a rajongó.
A vallomásból kiderül: a darab zenéje – Presser Gábor dallamai, a Szilvásgombóc, a Fényév távolság, a Betörők dala – nem csupán szórakoztatta, hanem valódi erőt adott neki a gyógyuláshoz. A dalok, a történet varázsa segített átvészelni a nehéz időszakot, szinte „táplálékként” szolgált a testi-lelki felépülésben. Ez a személyes történet tökéletesen mutatja, mennyire mélyen hat a musical az emberekre: nem csak szórakozás, hanem olykor életmentő, gyógyító erő is egyben.
Presser Gábor és a darab rajongótábora számára ez a komment különösen megható lehetett – egy újabb bizonyíték arra, hogy A padlás már rég túlmutat a színházi kereteken, és valódi életminőség-javító, érzelmi támaszt nyújtó alkotássá vált az elmúlt évtizedekben.
