Tony Curtist – némileg honfiúi elfogultsággal – gyakran tekintjük magyarnak, bár valójában Manhattanben, pontosabban Kelet-Harlemben, vagy esetleg a Bronxban született 1925. június 3-án. Szülei azonban Magyarországról vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Apját Schwartz Manónak, édesanyját Klein Ilonának hívták, és a későbbi filmsztár Schwartz Bernát néven látta meg a napvilágot. Hollywoodba érkezve, 23 évesen vette fel Tony Curtis művésznevet, ám magyar gyökereire élete végéig büszke maradt. Ezt a hagyományt idézte fel a Vigadóban tartott ünnepség is, amely a Tony Curtis Emlékév kezdetét jelentette.
„Zukor Adolffal és William Foxszal, azaz Fried Vilmossal kezdődött minden. Hollywood legendás alapító atyái Magyarországról, két apró Zemplén megyei faluból, Ricséről és Tolcsváról indultak, minden háttér nélkül. Füstös New York-i kocsmákban tervezgetve, hitükre és kitartásukra támaszkodva teremtették meg a hollywoodi álomgyár két patinás stúdióját, a Paramount Picturest és a 20th Century Foxot” – írták Kollarik Tamás és Takó Sándor a Magyarok Hollywoodban könyvsorozatban, a kaliforniai álomgyár magyar alapítóinak tiszteletére.
Az idők során a két alapító mellé csatlakoztak a filmtörténet kiemelkedő magyar vagy magyar gyökerű alakjai: Rózsa Miklós, a zseniális zeneszerző; Lugosi Béla, a világhírű Drakula; Kertész Mihály, alias Michael Curtiz, a Casablanca halhatatlan rendezője; Pressburger Imre (Emeric Pressburger), a fantasztikus forgatókönyvíró; valamint Korda Sándor, a London Films tulajdonosa. A sort hosszan lehetne folytatni, de talán Tony Curtis neve ragyogott a legfényesebben a hollywoodi csillagok között.
Tony Curtis – aki száz évvel ezelőtt, 1925. június 3-án született Schwartz Bernát néven – gyermekkoráról is emlékezetes történetet mesélt: hatéves koráig valóban azt hitte, Magyarországon él, miközben a Bronxban laktak. Emlékei és gyökerei végig meghatározták pályafutását, és a magyar származás iránti büszkesége mindig jelen volt a filmvászon mögött és a nyilvánosság előtt egyaránt.
Csak éppen otthon mindenki magyarul beszélt, hiszen Tony Curtis szülei mindketten Magyarországról érkeztek az Egyesült Államokba. Apja, Schwartz Manó, Mátészalkáról, édesanyja, Klein Ilona pedig Nagymihályról indult át a „Nagy Vízen”, hogy szerencsét próbáljon, bár a két szülő csak New Yorkban ismerkedett meg egymással. Így Tony Curtis gyermekkorában a magyar nyelv és kultúra jelenléte mindig meghatározó volt, otthon a magyar szó hallatszott, miközben a család a Bronx nyüzsgő negyedeiben élt.
A Hollywood hercege – ahogy a világ sokszor emlegette – születésének századik évfordulóját a pesti Vigadóban ünnepelték. Az eseményen nemcsak Tony Curtissel, hanem Hollywood magyar óriásaival is megemlékeztek. Azonban a középpontban minden kétséget kizáróan a lehengerlően jóképű, sármos színészlegenda állt, aki olyan ikonikus filmekben tűnt fel, mint a Trapéz, a Van, aki forrón szereti, a Spartacus, a Megbilincseltek, a Verseny a javából és a Minden lében két kanál sorozat.
Tony Curtis karrierje során több mint 130 filmben szerepelt, és munkássága révén nemcsak hollywoodi csillag lett, hanem a magyar közösség büszkesége is, aki mindig hangsúlyozta származását és magyar gyökereit. Az ünnepség a magyarok Hollywoodban hagyott nyomára, tehetségére és Tony Curtis legendás pályafutására emlékezett, emellett méltatta a magyar származású filmesek világra gyakorolt hatását is.
Tony Curtis művésznevét Michael Curtiz iránti tiszteletből választotta, ezzel is jelezve a magyar származású hollywoodi mesterek iránti elismerését. A Vigadóban tartott ünnepség egyben a Tony Curtis Emlékév hivatalos kezdetét is jelentette, amely során a magyar származású filmsztár pályafutására és örökségére emlékeznek.
Tavaly először rendezték meg Mátészalkán, Tony Curtis édesapjának szülővárosában a Tony Curtis Nemzetközi Filmfesztivált, amely idén szeptember 25–27. között folytatódik. A második fesztiválra eddig nyolcvan pályamunka érkezett, ahogy azt Szász Attila, Balázs Béla-díjas filmrendező, az Örök tél és a Hunyadi sorozat alkotója, a zsűri elnöke a Vigadó színpadán elmondta. A zsűri tagjai között ott volt Rófusz Ferenc Oscar-díjas animációsfilm-rendező is, aki személyesen tisztelgett Tony Curtis emléke előtt.
A keddi esemény ötletgazdája és rendezője a Magyar Hollywood Tanács Egyesület volt, Bokor Balázs vezetésével. A tanács 2018-ban alapította a Tony Curtis-díjat, amelyet olyan személyiségeknek ítélnek oda, akik önzetlenül tevékenykednek a filmes hagyományok ápolásáért, valamint a magyar filmes örökség továbbörökítéséért a fiatal nemzedékek számára. Az esemény tehát nemcsak a hollywoodi legenda előtt tisztelgett, hanem a magyar filmes kultúra fenntartását és népszerűsítését is szolgálta.
Robert J. Palladino, az Egyesült Államok Budapestre akkreditált ügyvivője, aki a nagyköveti feladatok tényleges ellátásáért felel, az Indexnek nyilatkozva hangsúlyozta, mekkora jelentőséggel bírt Tony Curtis az amerikai popkultúrában.
„Megtiszteltetés számomra egy olyan emberről beszélni, aki nem csupán filmsztár volt, hanem igazi kulturális ikon is” – kezdte a diplomata. – „Száz éve született Bronxban egy Bernard Schwartz nevű kisfiú, két Mátészalkáról bevándorolt magyar–zsidó szülő gyermekeként. Ahogy felnőtt, a világ 23 éves korától már Tony Curtis néven ismerte, és a filmvászon legendájává vált. Arcát az egész világon ismerték, tehetsége pedig meghatározta Hollywood aranykorát.”
Az ügyvivő rámutatott, hogy bár Tony Curtis Golden Globe-díjas színész lett és világszerte ismertté vált, sohasem feledkezett meg gyökereiről. Otthon magyarul beszéltek, és Curtis élete végéig ápolta magyar származását. Mindig büszke volt szülővárosára, Mátészalkára, visszatért oda, és rendszeresen támogatta a magyar filmkészítőket.
„Tony Curtis élettörténete igazi amerikai sikertörténet, de legalább annyira magyar is” – hangsúlyozta Palladino. – „Története jól mutatja, miként formálták a bevándorlók az Egyesült Államok kultúráját, és hogyan gyakorolt egy apró közép-európai ország kulturális öröksége hatalmas, távoli földrészekre is jelentős befolyást.”
Robert J. Palladino megfogalmazása szerint Tony Curtis igazi hidat képezett Magyarország és az Egyesült Államok között, összekötve az Ó- és az Újvilágot, a múltat a jövővel. „Emlékezzünk most nemcsak a filmsztárra, hanem a sokoldalú művészre is – hiszen Curtis remek festő is volt –, a bevándorlók fiára, és a II. világháború hős tengerészeként kitüntetett, büszke amerikai–magyarra” – zárta gondolatait Palladino.
Ez a megemlékezés rávilágított Tony Curtis életének sokszínűségére: nemcsak a filmvászon ikonja, hanem művészi érzékenységgel bíró festő, a családja gyökereit ápoló bevándorló, és hazáját a háborúban is szolgáló hős volt. Palladino szavai így egyszerre ünnepelték Curtis szakmai teljesítményét, emberi nagyságát és magyar–amerikai örökségét.
