Valahányszor felmentem a padlásra takarítani, a szemem egy régi székre esett, amely több mint húsz éve állt ott.
A látvány vegyes érzéseket váltott ki: fakult fa, hámló festék, repedések és sérült rétegelt lemez. Őszintén szólva, úgy tűnt, a legjobb napok már rég elmúltak.
Éppen a szemetesbe akartam vinni őket, amikor a lányom belépett a szobába. Amikor látta, hogy mit csinálok, felkiáltott: „Anya, ne merészeld!” Meglepetten néztem rá. – Ez csak egy régi szék, lejárt az ideje – válaszoltam. De neki más volt a véleménye.
– Nem, nem, még azt sem tudod, miben rejlik a lehetősége! – Különlegessé fogom tenni – mondta izgatottsággal a szemében.
Másnap elment dolgozni. Először alaposan megtisztította őket, rétegről rétegre eltávolítva a port, a régi festéket és az idő pusztításának nyomait. Fokozatosan láthatóvá vált a fa természetes szerkezete.
Úgy döntött, hogy kicseréli a sérült rétegelt lemez részeket. Az új darabokat gondosan vágják és mély smaragdzöld színre festik. A fa természetes árnyalatával kombinálva gyönyörű kontraszt jött létre.
De ez nem állt meg itt. A széket puha kárpitozással látta el: világos lenvászon finom virágmintával. Minden részletre az utolsó részletig gondoskodtak. Még a szék lábait is finom aranypatinával borította be, így a szék vintage, de mégis modern karaktert ad.
Amikor befejezte a munkát, nem hittem a szememnek. Ez már nem egy régi, elfeledett szék volt, hanem egy igazi műalkotás. Most a nappalinkban áll, és minden vendég figyelmét felkelti.
